Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk, igyunk és más felnőttes dolgokban vegyünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősségteljesek legyünk. Komolyak, felnőttek. Megnövünk, megöregszünk, de felnövünk-e valaha is? Valahogy felnövünk, családunk lesz, férjhez megyünk, elválunk, de többnyire ugyanazok a problémáink, mint tizenöt évesen. Mindegy, mennyit növünk vagy öregszünk, akkor is örökké botladozunk, örökké keresgélünk.
Aki gyerek akar maradni, az is marad, persze jó értelemben gondolom, és ez kell is az életben, mert ha mindig komoly vagy, lehet már nem tudsz örülni a dolgoknak, és talán a problémákon is könyebben túljutsz, viszont nekem néha az jön le, h már ideje lenne felnőnöm... Na de mit beszélek én itt pont vessző nélkül :)
VálaszTörlés