Budapest

a hétvégét a nagy fővárosban töltöttem! a meccsről nem nyilatkozom :( a csapatba én dobtam a legjobb fát, de ez sem volt elég a győzelemhez! persze az én győzelmemhez megint alkotnom kellett! Jó lenne ha a többieknek is menne, olyan jó kis csapa vagyunk mi!

És akkor............. jött a drága Végim és Gergő akiknél a hétvégét öltöttem! Nagyszerű volt, sok nevetés, sok sör, sok vicc és rengeteg játék: a többi képekben:

csudajó volt..............

elfogadni magam, de hogyan???

http://mindent-a-szemnek.hu/index.php/2011/11/kezek-nelkul-labak-nelkul-aggodalmak-nelkul/

nekem is mehetne..........akarom, hogy menjen..............

csöppnyi álom

egy picike csöppnyi álmom vált valóra, mikor a mai újságban szembe néztem magammal. Nem valami háttérben álló, nem egy csoportkép, hanem Én csak én kiemelve társaim közül, hogy igen megcsinálta, megverte a világbajnokot! Csodás érzés volt, pláne a gratuláló emberek, és a telefonáló rokonok! Büszke rám a családom, és ez nagyon sokat jelent nekem!

Végre én is büszke vagyok magamra, amiatt amit elértem, és Én értem el, én voltam a pályán, és az én kezembe volt a golyó, de persze ami nélkül nem sikerült volna, hogy mögöttem álltak a csapattársaim a szurkolók, akik az utolsó gurításig szurkoltak, és most, tényleg az utolsó gurítás döntött! :) az én javamra, végre...........................

Harc

Tegnap hatalmas harc volt! Csodás meccs! de kezdem az elején: A nagy Fradi jött hozzánk mindenki nagyon izgult a meccs miatt, mert játékosállománukat tekintve jól felszívva magunkat még esélyünk is lehet! És akkor megkezdődött! Már az ifjusági kisembereink is magabiztosan nyertek 4:0ra :) ami még nagyobb doppingot adott!! És az első sor is nyert....aztán jöttünk MI a nemrég még ifi sorban csatározók, és persze egyértelműen ránk írták a két legerősebb játékosukat! És persze rám, a kétszeres világbajnokot!! :( mondom ÁÁÁÁÁÁ na mindegy majd tapadok mint állat és kész :), de nem nem így kellett! Tapadnia kellett neki énrám! :) és megvertem és enyém lett a pont! így az uccso sor már 4 pontal és 130 plusz fával ment pályára, amit meg is őriztek, így 6:2es győzelmet aradtunk a nagy Ferencváros ellen!!!!

Csodás nap.................

+

az előző bejegyzésembe már nem akartam belesűríteni, és úgyis keveset blogolok, így külön kis fakkba adom át ezt a merőben fontos infót a világnak: kicsit hosszú, de tanulságos és igaz meglátás:

 Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak..

hanyag

kicsit elhanyagoltam kedves blogomat, de félre értés ne essék, nem önzőségből, vagy nem is azért mert lusta dög vagyok-na jó azért egy kicsit-! igazából nem is volt nagyon olyan gondolatom ami érdekelhette volna  atisztelt közönséget, meg ugye az idő is nagyon ellenem dolgozik!

Amúgy klassz napjaim vannak! az egy évvel ezelőtti sóbálvényos kapcsolatot taszítós odőszak teljesen ellenkezőjét élem: tele vagyok szerelemmel és szeretettel, és nagyon sziporkázom! Szeretek és szeretve vagyok ami írtó klassz érzés, és boldogság! Persze néha borsos lesz ez az amúgy édesre kevert élet, de már tanuljuk ezeket a pillanatokat is kezelni, és főleg megtanultuk elfogadni! kitapasztaljuk kinek mikor rosszabb a passza és a másik türelmesebb -ezt még nekem jobban gyakorolnom kell, de rajt vagyok az ügyön!-

Aztán van az életszakaszomnak rosszabb oldala is! A sok angol suli és szerelem mellett kicsit hanyagolva lett a kicsi hercegem és a hercegnőim! Igaz a herceggel és anyujával egy éjszakát töltöttem el, de ez még nagyon kevés belőlük! Jó lenne osztódni és sokkal több napot vagy éjszakát velük tölteni hiszen imádom őket!
Kicsi hercegnőmet meg már 2 hete nem is láttam, de mindenképp beiktatom Őt is! :)

Amúgy az angol megyeget, csak utána számoltam, amit nem szabadott volna, mert nagyon nagyon nagyon drága lesz ez nekem, de anyukám és drágám megnyugtatott! Az, hogy ez meglesz az mindig nagyon jól fog jönni nekem! és igazuk van, és ezért nem adom fel, és ezért nyomni fogom ezerrel, aztán majd hátat fordíthatok a világnak!

Jahh és egy nagyon tanulságos dolog történt velem! Kedves barátnőm elinvitált engem Csernus Doktor előadására, ahol nagyon sok tanulságos dolgot hallottam! És ami a legfontosabb: az én fiúm nem kis pöcs :)! :)

Ó és majd elfelejtettem: TEKE megyei egyéni II. hely! Juppyy
és még kéne beiktatno edzést is..........................

OLY KEVÉS AZ IDŐM..............................