Remegve várok, egy utcasarkon állok
Hiába keresem, nem látom őt
Őt, csak őt, csak őt keresem én
Mikor jön már végre énfelém?
A városban élek egyedül vagyok
Járom az utcákat Rá gondolok
Őt csak őt csak rágondolok én
Hogy szólítom majd a nevén?
Egy kocsmában vagyok, A pupilláim nagyok
Meresztem a szemem, Nem látom őt
Őt csak őt csak őt kívánom én
Hogy fogom majd átölelni én?
Szombat van, este a parton bolyongok
Lámpák fényében utána kutatok
Őt csak őt csak őt imádom én
Mikor lesz már végre az enyém?
A hídon merengek alattam a folyó
Egy férfi lép mellém, de nem hozzám való
Fúj, a szél hajamra hull a hó
Szerelemben élni volna jó
{Mikor lesz már végre az enyém? Hogy fogom majd átölelni én? Hogy szólítom majd a nevén? Mikor jön már végre énfelém?}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése